"Ezután jön majd a célegyenes, egyre kevesebb új és meghökkentő ötlettel, majd az első forduló után a második kör, amelyben a két talpon maradt jelölt már olyan centrista lesz, hogy rájuk sem fogunk ismerni." Ezt jósoltuk még márciusban, és, ami azt illeti, teljes stábbal felszerelt, igazi, vérprofi politológusok sem tévedhettek volna nagyobbat ennél. Mentségünkre legyen mondva, hogy nem mi voltunk az egyetlenek ezzel a véleménnyel.

Az borítékolható volt, hogy az első forduló után François Hollande minden erejével a centrista szavazók megnyugtatására koncentrál majd. Mit is tehetne mást? A szélsőbal döntő többsége úgyis Sarko ellen akar szavazni, őket nincs miről meggyőzni. Középen azonban akadnak szép számmal olyanok, akik Hollande gazdaságpolitikáját vagy társadalomszemléletét veszélyesnek látják. Őket kell Hollande-nak megnyugtatnia, hogy tud pragmatikus lenni, és nem áldozza fel a rációt az ideológia oltárán.

Ami Sarkozyt illeti, úgy tűnt, hasonló a képlet. Sokáig belső források is úgy nyilatkoztak, hogy a stratégia első felében megpróbálja megverni Hollande-ot az első fordulóban, a másodikban pedig rákoncentrál a centrumra. Az első fordulós jó eredmény eléréséhez ugyanazt a taktikát alkalmazta volna, amit 2007-ben: elcsábítja a Front National mérsékeltebb szavazóit. A centrista szavazók meggyőzése csak ezután jött volna, az első forduló után. Valószínű, hogy Sarkozy abban bízott, gazdasági és külpolitikai kérdésekben Hollande nem lesz elég hiteles, és a külső, európai válság fenyegetése miatt számos centrista szavazó inkább a válságkezelésben úgy-ahogy bizonyító Sarkóhoz húz majd. Ezt a stratégiát egyébként már az első forduló vége felé megkezdte Sarkozy, több alkalommal is beszélt arról, hogy a 10 % körüli francia munkanélküliség sehol sincs a 24 %-os spanyolhoz képest, vagy hogy egy rossz válságkezeléssel Franciaország is bukhatott volna akkorát, mint mondjuk az írek vagy az olaszok.

Minden jel arra utalt, hogy a második forduló előtt lecsillapodnak a kedélyek, és megkezdődik a várva várt érdemi párbeszéd a két jelölt között. Jöttek azonban az első forduló eredményei, és Sarkozy stratégiája csődöt mondott. Nem is azért, mert a várakozásoknak megfelelően elvesztette a választás első megmérettetését, és nem is azért, mert Marine Le Pen olyan jó eredményt ért el. Egyrészt ugyanis Sarko nem veszített olyan nagyot. Másfél százalék volt a lemaradása Hollande-hoz képest, ez egyáltalán nem behozhatatlan. Főleg, ha számításba vesszük, hogy az összes jelölt eredményét nézve jobbos fölény mutatkozik: Sarkozy, Le Pen és a harmadik egyértelműen jobbos jelölt, Dupont-Aignan összesen 46,87 %-ot ért el, míg a balosak (Cheminade-on és Bayroun kívül mindenki) 43,75-öt. Vagyis Sarko másfél százalékos lemaradását papíron simán pótolhatja a másik két jobbos jelölt szavazóbázisa; a feladat adott: meg kell győzni Bayrou 9 %-nyi centrista szavazóját. Másrészt Marine Le Pen eredménye nem olyan jó, mint mondják. "Történelmi" csúcsponton az FN támogatottsága, harsogta a média, ami igaz is, hiszen ennél (17,9 %) jobb eredményt Jean-Marie Le Pen soha nem produkált. Produkált azonban 17,79-et 2002-ben, amihez képest Marine csak 0,11 %-ot javult. Szép, szép, de akkora nagy hűhót talán mégse kell csapni neki, pláne ha hozzátesszük, hogy 1. még így sem tudta megszorongatni sem a két befutót; 2. pont 2002-ben láthattuk, hogy egy esetleges második fordulóban a szélsőjobbos jelöltet valószínűleg péppé veri az ellenfele (akkor Chirac több mint 82 %-ot ért el). Vagyis sem Sarko kevésbé jó eredménye, sem Marine Le Pen jó eredménye nem jelentette azt, hogy Sarkozynak ne a centrumra kelljen koncentrálnia. Csakhogy több közvélemény-kutató is azt jelezte, hogy az FN-szavazóknak közel fele nem akar elmenni voksolni a második körben. Na itt a veszély Sarkóra nézve, aki, ha nem számolhat legalább 15 %-nyi Le Pen-szavazóval, már kezdhet is csomagolni. És a kör bezárult: ha Sarkozy balra húz, hogy Bayrou szavazóit meggyőzze, biztosan nem számíthat Le Pen szkeptikusaira, ha jobbra húz, akkor meg a centristák mehetnek protest-szavazni Hollande-ra. Sarko papíron elveszett. Valamit azért tenni kell, és az elnök úgy határozott, azt teszi, amiben jobb: megpróbálja mégis magához édesgetni a szélsőjobbot. Ez a döntés pedig azt jelentette, hogy az olyannyira várt érdemi párbeszéd elmarad. Sarkozy megerősítette konzervatív, bevándorlás-ellenes retorikáját, Hollande sietett állást foglalni az ellenkező oldalon (rögtön az első forduló után újra kijelentette, hogy a helyi választásokon megadná a külföldi állampolgároknak a szavazati jogot), és azóta másról sem szól a kampány, mint erről. "Csak legyen vége már", hallani egyre több helyről, az értelmiségi elit csalódása pedig mára szinte tapintható formát öltött.

Győzhet-e Sarko mindennek ellenére? Ez a kérdés, mely hónapok óta az egyik legaktuálisabb, ma is teljesen jogos. Most, két nappal a végső összecsapás előtt úgy tűnik, nem győzhet. Ugyan a legfrissebb felmérés szerint Sarko javított valamit az eredményén (52,5 - 47,5 %-ot prognosztizál a BVA Hollande javára), a közvélemény-kutatóknál még mindig Hollande vezet. Ráadásul közben Sarkozy szélsőjobbos nyomulása miatt Bayrou kijelentette, hogy ugyan továbbra sem szólítja fel a szavazótáborát semmire, ő maga Hollande-ra szavaz. A legvalószínűbb forgatóköny tehát arról szól, hogy Sarkozy veszi a kalapját, és megy. Voltaképp két dologban reménykedhet még. Az egyik, hogy az első forduló eredményeit nézegetve kiderült, hogy az előzetes felmérések 2-5 %-ot is tévedtek helyenként. A másik az, hogy - amint azt a fent idézett idézet is mutatja - a mi jóslataink is teljesen megbízhatatlanok.

Hetek óta készülünk arra, hogy bemutassuk a francia elnökválasztás jelöltjeit, de sajnos különböző okok miatt erre nem tudott sor kerülni. Terveink szerint a két forduló között még rátérünk Sarkozy programjára, a többiekre azonban sajnos nem jutott idő. Milyen szerencse, hogy nem vagyunk egyedül a világon. Az Index egész pofás kis összefoglalót készített a jelöltekről, itt lehet elolvasni. A részünkről mi megelégszünk azzal, hogy minden jelölt bemutatójához hozzáírunk egy teljesen szubjektív gondolatot.

1976. november 1., rue Poirier, Párizs. A 15. kerületi utcát robbanás rázza meg. A 9. szám alatt található ház negyedik emeletén valaki 20 kg robbanóanyagot helyezett el és robbantott fel. A házban többen megsérülnek, de csodával határos módon mindenki túléli a merényletet. Mi lehetett az indíték? A negyedik emelet egyik lakója tudni véli a választ: a merénylet ellene irányult, az indíték pedig politikai. Az illetőt Jean-Marie Le Pennek hívják, aki ekkor négy éve elnöke a maga által alapított szélsőjobboldali pártnak, a Front Nationalnak. Soha nem derül ki, hogy valójában ki állt a merénylet mögött. Le Pen és köre állítja, hogy politikai támadás volt, mások azzal gyanúsítják meg, hogy ő maga rendezte az egészet, egy harmadik elmélet szerint a támadás leszámolás volt: Le Pen a hetvenes évek elején ismerkedett össze egy gazdag üzletemberrel, Hubert Lambert-rel. Lambert-t lenyűgözi az akkor még kevéssé ismert politikus, Franciaország reménységét látja benne, a jövő nagy államférfiját, ezért finanszírozza a '72-ben alakult FN-t. Sőt, végrendeletében kisebb vagyont, becslések szerint mintegy 30 millió frankot hagy a szegény sorból származó Le Penre. Egyes források szerint a merénylet mögött valójában ez a hagyaték állt. De akárhogy legyen is, a hangos nyilatkozatok mögött, a háttérben meghúzódik egy nyolc éves kislány: Jean-Marie Le Pen legkisebb lánya, Marine, aki később úgy emlékszik vissza a merényletre, mint a pillanatra, mikor rádöbbent, hogy édesapja nem mindennapi ember. És hogy vannak, akik haragszanak rá.

Nagyon-nagyon komolyan figyelmeztetjük az olvasót, hogy ez a poszt nem több, mint játék, események és történések összekapcsolása önkényes és saját logika szerint, fantazmagória, konteó, zsonglőrködés a tényekkel. Így van megírva, így is tessék olvasni.

Az egész teória azon alapszik, hogy Nicolas Sarkozy szénája igen rosszul áll az utóbbi időben. Azt tudhatja bárki, aki a nemzetközi politikai történéseket akár csak felületesen is, de valamelyest követi, hogy Sarko vesztésre áll a közelgő elnökválasztásokon. Arról volt szó itt is, hogy noha most már szinte bizonyos, hogy nem kell attól tartania, hogy az első fordulóban kiesik, és a közvélemény-kutatások szerint a kampánya kezdete óta enyhén nőni kezdett a népszerűsége is, egyelőre nem nagyon látszik, hogy hol verhetné meg Hollande-ot, aki a maga részéről elég magabiztosan, hidegfejjel és taktikusan kampányol. Pletykák szerint Sarkozy abban bízott, hogy Hollande kifárad a kampány végére, valamint abban, hogy vét majd egy pár hibát, minthogy nincs elég tapasztalata abban, hogy hogyan kell kezelni egy olyan helyzetet, amelyben a média és a közvélemény hónapokon keresztül az ember minden egyes mozdulatát figyeli, és a legkisebb bakiból is ügyet csinál. Csakhogy Hollande egyelőre nem tűnik fáradtnak, sem tapasztalatlannak, hibázni se nagyon akar. Hogyan fog itt nyerni Sarkozy? Mert akarni akar. Nem is kicsit.

Egy-két gyorshír az utóbbi napok eseményeiről.

Vissza a rendes kerékvágásba

Mohamed Merah halála után alig néhány órával már be is indult a kampánygépezet. Az első reakciók természetesen a toulouse-i merényletekkel kapcsolatban hangzottak el, de mától minden visszazökken a rendes kerékvágásba.

Mélenchon feltör, erősödhet a bal

A BVA közvélemény-kutató intézet legújabb jelentése szerint Jean-Luc Mélenchon a legutóbbi eredményekhez képest 5 %-pontot javult, így eszerint a kutatás szerint megelőzte mind François Bayrout, mind Marine Le Pent, és a harmadik legnépszerűbb jelöltté vált. Mélenchon - a magát a PS alternatívájaként meghatározó, antiliberális és antikapitalista PG (Parti de Gauche) elnöke, és a több baloldali pártot tömörítő FG (Front de Gauche) jelöltje - múlt hétvégén több tízezer szimpatizáns előtt tartott kampányrendezvényt Párizsban, és noha a BVA kutatását egyelőre semmilyen másik felmérés nem erősítette meg, abban egyetértés van, hogy a jelölt népszerűsége hónapok óta növekszik. A szocialisták szerint Mélenchon népszerűségének növekedése jó jel, hiszen Hollande nem, vagy csak kevéssé veszít népszerűségéből, ami azt jelenti, hogy a baloldal összességében egyre szimpatikusabb a választóknak. Ennek ellentmond ugyanakkor, hogy a szóban forgó BVA-felmérés szerint a második fordulóban csökkent a különbség Hollande és Sarkozy között, előbbi már csak 8 %-kal verné utóbbit.

Sarkozy, az antiterrorista

A toulouse-i merénylet után Sarkozy felvetette, hogy a terror-szervezetek vagy az azokhoz közeli internetes oldalak látogatását büntethetővé tenné. Mint mondta, ha a pedofil tartalmak látogatása büntetendő, a terror-szervezetek oldalainak látogatásáért is lehetne büntetést kiszabni. A szocialisták közül többen nonszensznek nevezték a javaslatot, mondván, a terror-szervezetek oldalait nemcsak terroristák látogatják, hanem pl. kutatók vagy újságírók is.

Elmarad a recesszió

A francia kormány eddig 0,5 %-os gazdaságnövekedéssel számolt 2012-re, és a francia statisztikai hivatal (INSEE) az év első negyedévében tapasztalt stagnálás után enyhe recessziót jósolt a második negyedév elejére. Most azonban úgy tűnik, a vártnál egy kicsit jobban teljesít a francia gazdaság, az INSEE a recesszió helyett gyenge, 0,2 %-os növekedést prognosztizál a következő hónapokra. A kormány ezzel összhangban 0,5-ről 0,7 %-ra módosította a 2012-es gazdasági növekedés célszámát, ugyanakkor a 2013-asat 2-ről 1,75-re csökkentette. Az INSEE ennél borulátóbb, 2012-re 0,6, jövőre 1,4 %-kal számol.

Sarkozy és Borloo egy lépéssel még közelebb

A korábban Sarkozy kormányából dezertált, saját pártot alapító Jean-Louis Borloo újabb gesztust tett Sarkozy felé, mikor némi huzavona után végülis bejelentette, hogy ma hajlandó találkozni vele. Sarkozy korábban kifejtette, hogy nagyon örülne, ha Borloo "szerepet vállalna a kampányában". Egyre inkább úgy tűnik, hogy Borloo kötélnek is áll végül, ami nagy segítség lehet Sarkónak a jobbközép szavazótábor bizalmának visszanyerésében.

Bernadette Chirac leszólta Hollande-ot

A kampányt ezeddig tisztes távolságból figyelő Chirac neje ma kissé leszólta François Hollande-ot, mondván, a jelölt "nem elég izmos" az elnöki pozícióhoz. "Az elnökséghez sok tapasztalat szükséges, hosszú politikai kurzus, miniszterség, nemzetközi körökben való forgolódás" - mondta. Jacques Chirac és Sarkozy kapcsolata ellentmondásos, így ez a kritika, még ha nem is magától az ex-elnöktől érkezett, jó hír lehet Sarkónak.

"Lemondtam mindenről, ami örömet okoz." Ezzel a mondattal válaszolt François Hollande arra a kérdésre, hogy hogyan sikerült a választási kampánya előtt hónapok alatt formába hoznia magát - azaz többek között valami 20 kilót fogynia. Kocsmapulti politizálásoknál két dolgot szokás az elnökségre aspiráló szocialista jelöltek szemére vetni: hogy unalmasak, és hogy nincs bennük elég kitartás. Ha a kritika első fele ezúttal is relevánsnak hathat, az akaraterőt, ahogy a fenti idézet mutatja, Hollande-nál aligha lehet hiányolni. A saját pártjában is éveken keresztül csak az erős középmezőnybe tartozó, legjobb időszakában is csak a főtitkári pozícióig jutó Hollande Ségolène Royal 2007-es bukása óta folyamatosan és állhatatosan építette ki az elnökjelöltségi státuszt, noha egészen az utolsó percekig csak harmadik emberként emlegették, a toronymagas esélyes DSK, és kihívója, Martine Aubry mögött.

A héten lejárt a határidő, az elnökjelölteknek le kellett adni a jelöltséghez szükséges papírcsomót, melynek legfontosabb, és egyben legnehezebben megszerezhető eleme az 500 képviselői vagy polgármesteri ajánlás. Noha összesen mintegy 42 ezer ember jogosult ajánlást adni, az 500 aláírás megszerzésébe több jelöltnek beletört a bicskája. Közülük a legnagyobb vesztes Dominique de Villepin, aki volt már külügy- és belügyminiszter, sőt, 2005 és '07 között miniszterelnök is, most azonban képtelennek bizonyult összeszedni a szükséges ajánlásokat. Végül 10 jelölt indul hivatalosan a 2012-es franciaországi elnökválasztásokon. A közeljövőben mindnyájuknak szentelünk majd itt egy posztot, egyelőre csak felsoroljuk a tíz nevet, bárminemű kiegészítő információ nélkül.

A 10 jelölt:

Nathalie Arthaud
François Bayrou
Jacques Cheminade
Nicolas Dupont-Aignan
François Hollande
Eva Joly
Marine Le Pen
Jean-Luc Mélenchon
Philippe Poutou
Nicolas Sarkozy

Egy friss közvéleménykutatás szerint Nicolas Sarkozy nyerné az elnökválasztás első fordulóját. A hónapok óta tartó mélyrepülés után Sarkozy már a múlt héten megjelent kutatások szerint is új lendületet vett, ma reggel azonban az Ifop jelentése már kifejezetten őt hozza ki az első forduló győztesének, 28,5 %-ot prognosztiválva neki, és csak 27-et Hollande-nak. Mindamellett a szocialista jelölt továbbra is 10 %-pontot verne Sarkozyre a második fordulóban.

Szkeptikus véleményformálók szerint Sarkozy eredményeinek javulása mögött Marine Le Pen kálváriája állna: ahogy arról beszámoltunk mi is, a szélsőjobbos jelöltnek sokáig nem sikerült összeszednie a jelöléshez szükséges 500 ajánlást, egyesek szerint az ő szavazói közül vesztették el némelyek a hitüket, és álltak át Sarkóhoz, gondolván, hogy Marine Le Pen már úgysem tud elindulni a választásokon. Ennek ellentmond, hogy míg Sarko 1,5 %-ot nyert a legutóbbi eredményeihez képest, Le Pen csak 1-et vesztett, valamint hogy Hollande első fordulós szavazótáborából is lemorzsolódott 1,5 %.

Akárhogy is legyen, ma délután Marine Le Pen hivatalosan bejelenti jelöltségét, mert a legújabb, megerősített hírek szerint végül sikerült összeszednie a szükséges ajánlásokat. Egyébként Le Pen bojkottálását mind Hollande, mind Sarkozy tagadta, előbbi "logikus"-nak tartva, hogy Marine Le Pen induljon a választásokon, utóbbi azt nyilatkozva, hogy ha Le Pen adminisztrációs okok miatt nem tudna indulni, az "probléma volna". Marine Le Pennek persze más volt a véleménye, szerinte a képviselők és polgármesterek a központból kapott ukáz miatt zárkóztak el az ajánlásai aláírásától. Mindenesetre ahogy '88 óta mindig, az FN jelöltje most is ott lesz a választásokon.

A lehetséges jelöltek és az Ifop szerinti támogatottságuk (2012. 03. 13.):

Nicolas Sarkozy a minap egy kampányeseményen Franciaország schengeni zónából való kilépésével fenyegetőzött. A francia belpolitikában teljesen járatlan, de az általános politikai gondolkodást minimálisan ismerő laikusok is könnyen dekódolhatják, hogy egy ilyesfajta fenyegetőzést aligha kell komolyan venni: ez egy kampányfogás, nem több, és nem is kevesebb. Akik pedig kicsit jobban követik a francia politika aktuális alakulását, tudják, hogy nem Sakrkozyé volt az egyetlen "botránykereső" megnyilvánulás. Mostanra érkeztünk el ugyanis az elnökválasztások előtti kampány azon stádiumába, amelyben a jelöltek egymásra licitálva próbálják a figyelmet önmagukra irányítani.

A francia választásoknak általában van egy meghatározott dramaturgiájuk, amit érdemes ismerni, ha valamennyire el akarunk igazodni a kampány nagy szavai között.

Óriási szenzáció! Kifütyülték Sarkozyt! Marine Le Pen bajban van! Bayrou a legnépszerűbb jelölt! Hollande 75 %-os adót vizionál! Sarko exei! Rátámadtak Montebourg-ra! Óriási szenzáció! - Ilyenek történtek a napokban.

Kifütyülték Sarkót

Sarkozy csütörtökön a baszkföldi Bayonne-ban járt kampánylátogatáson. Az eseményt balos aktivisták zavarták meg, akik kifütyülték az elnököt. Az ellentüntetők többen voltak, mint a jónidulatú érdeklődők. Sarkozy arra utalt később, hogy a PS és legfőképp persze François Hollande túlszítják az indulatokat a bal szélen. Válaszként Hollande egy lyoni látogatáson arra intette híveit, hogy "ne ragadtassák magukat a verbális, és még annyira sem a fizikai erőszakra".

Marine Le Pen bajban van

A francia választási törvény szerint ahhoz, hogy valaki elindulhasson az elnökválasztásokon, össze kell szednie 500 darab ajánlást. Ajánlást a parlamenti, szenátusi, megyei, városi és  regionális képviselők, valamint a polgármesterek adhatnak. Az FN-nek már máskor is okozott nehézséget az 500 ajánlás összeszedése, idén azonban Marine Le Pen különösen nagy bajban van. 48 ajánlás ugyanis még mindig hiányzik a mappájából, és már csak két hete van, hogy összeszedje őket.

Bayrou a legnépszerűbb jelölt

A februári felmérések szerint Bayrou és Hollande népszerűségi indexe 8 %-ponttal nőtt. Jelenleg a franciák 58 %-a tartja megbízhatónak François Bayrout, míg François Hollande 53 %-kal a második legnépszerűbb jelölt. Sarkozy is nyert 3 %-nyi népszerűséget, de még így is csak 38 %-ot könyvelhet el, míg Marine Le Pen 4 %-nyi javulása 29 %-hoz elég.

Hollande 75 %-os adót vizionál

François Hollande azzal az elképzeléssel állt elő a héten, hogy az évi egy millió euró felett keresők jövedelmének millión felüli részére 75 %-os adót vetne ki. A jelölt ötlete a saját pártját is váratlanul érte, a legtöbb elemző demagógnak tartotta, esetleg amolyan állóvízbe dobott kavicsnak, mellyel Hollande Sarkozy kampányindításáról akarta elterelni a figyelmet. Utóbbi természetesen felelőtlenségnek nyilvánította az ötletet, mondván, ha ez megvalósul, a gazdagok azonnal elhagyják Franciaországot.

Sarko exei

A napokban két, Sarkozy 2007-es kampányát meghatározó, majd a kormányzás alatt az elnök köreiből kiesett nő is jelezte Nicolas Sarkozy iránti lojalitását. Egyikük Rachida Dati, aki korábban Sarko szóvivője volt, majd igazságügyminiszter, ám UMP-s belső viszálykodásokban csatát vesztett, és az Európa Parlamentbe "száműzték". Idén február 24-én azonban Dati váratlanul ismét megjelent Sarko oldalán, egy lille-i eseményen. Ennél kicsit meglepőbb a fiatal outsider Rama Yade nyilatkozata. A meglehetős öntörvényű Yade kulcsszerepet játszott Sarkozy 2007-es kampányában, bizonyos szempontból ez a fiatal, fekete, emberjogi kérdésekre különösen érzékeny nő testesítette meg az UMP diverzitásra való nyitottságát. A választások után államtitkári szerepet kapott Yade azonban hamar kiverte a biztosítékot a pártban: túl egyenesnek, túl direktnek ítélt megnyilvánulásait, a feltétlen párthűség visszautasítását nem sokáig tolerálták, 2010-ben kigolyózták a kormányból. Rama Yade ekkor Jean-Louis Borloo új formációjában vállalt szerepet. Mint ismeretes, a korábban környezetvédelmi miniszter Borloo a miniszterelnökségre aspirált, de alulmaradt Fillonnal szemben, ezért 2010-ben kilépett a kormányból, és saját pártot alapított. A centrista Borloo egy ideig fontolgatta az elnökválasztáson való indulást, de végül visszalépett, amit Rama Yade hibának tartott. Először Bayrou felé tapogatózott, most azonban úgy tűnik, Borloo meggyőzte, hogy maradjon, és kezdjék meg a Sarkozyval való kibékülést. Legalábbis erre enged következtetni, hogy az ex-államtitkár pozitívan nyilatkozott Sarkozy oktatásügyi elképzeléseiről, míg Hollande-ét élesen kritizálta.

Rátámadtak Montebourg-ra

Kedd este a szocialista képviselő Arnaud Montebourg partnerével egy étteremből indult elfelé, mikor egy kb. tizenöt fős, fiatalokból álló csoport támadt rájuk, antiszemita és FN-jelszavakat kiabálva. A néhány percig tartó incidens során egyikük sem sérült meg. Montebourg és párja azonnal feljelentést tett, Montebourg partnere pedig a Twitteren Marine Le Pent vádolta az esetért. Utóbbi azt nyilatkozta, hogy semmi köze a dologhoz, és reméli, hogy a rendőrség előkeríti a tetteseket - addig azt sem lehet biztosan tudni, hogy valóban FN-szimpatizánsok voltak-e az illetők. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy őt magát is rendszeresen éri incidens, szinte minden kampányeseményen előfordul, hogy baloldali tüntetők lökdösik, amiből senki nem szokott ügyet csinálni.

Rövid, szaftos hírek a francia belpolitika szappanoperai bugyrából.

DSK ismét rács mögött

Február 21-én Lille-ben ismét letartóztatták Dominique Strauss-Kahnt. A vád szerint 2010-11-ben DSK több "libertinus összejövetelen", magyarán orgián vett részt. Ez önmagában nem bűn, csakhogy a résztvevők között voltak prostituáltak. A prostitúció ugyan nem illegális Franciaországban, a prostituáltak kitartása viszont már az. A vád szerint az orgiákon résztvevő prostik egy hálózathoz tartoztak, DSK pedig tudott a hálózat létezéséről, ismerte annak működését, márpedig ha így van, az kitartásban való cinkosságnak minősül, ami 7 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. DSK-t hűtlen kezelésben való bűnrészességgel is gyanúsítják.

Hollande szerint Sarkozy "lefizette" Borloo-t

A napokban felröppent pletyka szerint az egyik legnagyobb francia vállalat, a 77 országban jelen lévő, több mint 300 ezer embert foglalkoztató Veolia új elnök-vezérigazgatója Jean-Louis Borloo lesz. Borloo tavaly még az elnökválasztásokon való indulást fontolgatta, végül azonban, arra hivatkozva, hogy a jelöltsége "több zavart okozna, mint amennyi problémát megoldana", mégsem indult. Ezt úgy kell érteni, hogy a jobb-közép Borloo megosztotta volna a mérsékelt jobbos szavazatokat, amiből Marine Le Pen jöhetett volna ki jól, elhalászva Sarkozy elől az első forduló második helyét. A most felröppent pletykát azonban sokan, például François Hollande úgy értelmezték, hogy Sarkozy elintézte volna, hogy Borloo megkapja a zsíros állást, ha utóbbi visszalép. Sarkozy és Borloo az összeesküvést és a kinevezést egyaránt tagadja.

Színfalak mögött egymást ütő jobbosok

A jobboldal erős emberei már 2017-re gondolnak. Jelenleg két ember gondolhatja igazán komolyan a követlező elnökválasztáson a jobboldali jelöltséget: a jelenlegi miniszterelnök François Fillon és az UMP elnöke, Jean-François Copé. Előbbi, amennyiben Sarko veszít idén, a párizsi polgármesterségre hajt, míg utóbbi a pletykák szerint minden eszközt megragad Fillon ellehetetlenítésére. A hatalmi harc legutóbbi áldozata a fiatal UMP-s Hadrien Veyssière, akit Copé állítólag azzal az indoklással rúgatott ki funkciójából, hogy egy nemzetgyűlésen megtapsolta Fillont. Az ifjú Hadrien védekezésére, miszerint mégiscsak a miniszterelnökről van szó, lakonikus válasz érkezett: "Fogalmad sincs a politikáról, de ez legyen a te bajod."

A France Inter rádió ma reggeli műsorában Daniel Cohn-Bendittel hallhattunk beszélgetést. Danny természetesen ismét nagy örömmel pukkasztott polgárt. Sarkozy kampányának kezdetéről természetesen meglehetősen kritikusan nyilatkozott, de - mint megjegyezte - nem ő dönt majd, Sarko nyerhet. A riporter itt visszakérdezett: valóban, nyerhet? "Mit tudom én!" - válaszolta Cohn-Bendit - "Tudja, egy csomó elnököt választottak már meg úgy, hogy nem nagyon vágtuk, miért, minden országban előfordult már, Franciaországban is megeshet." Hollande kampányáról, amelynek legfőbb szlogenje, hogy François Hollande egy "normális elnök" akar lenni, úgy nyilatkozott: "Ha valaki normális, hát azt az emberek észre fogják venni, nézd már, egy normális ember!, de ha a faszi szükségét érzi, hogy kimondja... és különben is, normális ember nem akar elnök lenni". DCB a görögök mellett is kardoskodott, többek között ő is előhozakodott azzal, hogy a németek az újabb megszorítások sürgetése helyett fizessék vissza a második világháborúban a görög nemzeti bankból zsákmányolt pénzeket. De a politikailag legviccesebb rész az volt, amikor Danny arról beszélt, hogy csak azt sajnálja, hogy nem indult el a szocialista előválasztásokon. Meglátása szerint "érdekes" eredményt ért volna el, amivel pártja jobb pozícióból vághatott volna neki a szocialistákkal való megállapodás kidolgozásának. A riporter közbevetésére, hogy de mi lett volna, ha véletlen megválasztják, Cohn-Bendit úgy reagált: "Akkor szarban lettem volna." Majd hozzátette: "De maga sem gondolhatja komolyan, hogy a 3 millió francia [aki az előválasztásokon voksolt] többségében úgy képzelheti, hogy egy akkora idiótából, mint én, valaha elnök lehet!" A beszélgetés végére DCB, aki - mint mindig - most is elragadtatta magát, véletlenül Sarko szlogenjét használta, és egy "erős Franciaországot" vizionált. Mikor erre a riporter felhívta a figyelmét, elnevette magát, és visszakozott: "Bárkivel előfordulhat, hogy baromságokat beszél. Valójában egy érdekes Franciaországot akarok."

"Üdvözletem mindenkinek, nagy örömmel nyitom meg a mai napon #Twitter-profilomat. Köszönet a majdani követőknek! - NS"

Ezt olvashattuk ma reggel Nicolas Sarkozy-tól a twitteren. Sarko múlt héten a Facebookra is felköltözött, mindez pedig azt jelenti, hogy a kampány ezennel indul. A web2-n - csakúgy mint Hollande - minden bizonnyal az Obamáéra hasonlító kampányt indít majd Sarkozy, mely a mai nappal hivatalosan is elindul: Sarko második twitje arról csiripel, hogy az elnök elfogadta Laurence Ferrari meghívását a TF1 ma esti híradójába. Egyértelmű, hogy miről lesz szó: az ország legnézettebb híradójában Ferrari fel fogja tenni a kérdést, hogy Sarkozy hivatalosan is jelöltnek tekintendő-e, melyre a riportalany igennel válaszol majd.

Mint azt legutóbb ígértük, ezúttal arról lesz szó, hogy Sarkozy mégis miből gondolja, hogy őneki még bármi keresnivalója lehet májustól az Elysée-palotában. Sarkozy népszerűsége most már évek óta lent stagnál valahol a béka bokamagasságában, és nem akar onnan elmozdulni az istennek se. Jó, most legutóbb vánszorgott fölfelé valami 2 %-ot, de ez egyrészt édeskevés, másrészt a közhangulatot elnézve lehet, hogy csak véletlen, és jövő hónapban majd szépen visszahúzódik megint egy-két százalékkal. Na de mi is történt Sarkozyvel?

75 nap múlva indulnak a francia elnökválasztások. Az utóbbi években hazánkban igen-igen megcsappant az érdeklődés a francia belpolitika iránt, ami nem véletlen, és nem is baj. Amíg Európa gazdaságilag és politikailag viszonylag stabil lábakon álldogált, a kutyát nem érdekelte, hogy ki elnökli Franciaországot, és ez valószínűleg így volt rendjén. Csakhogy a legutóbbi francia elnökválasztás, vagyis 2007 óta lefolyt némi víz a Dunán. És mi vitorlázott rajta? Hát válság. Pénzügyi, gazdasági, világ, európai, megint pénzügyi, megint gazdasági, mindezek hozadékaként kisebb-nagyobb politikai meg társadalmi válságok, bevándorlásellenesség, antiglobalizmus, euroszkepticizmus, és itt most abbahagyjuk, hátha marad egy kis életkedvünk holnapra is. A válságok kapcsán pedig gyakorlatban is megtapasztalhattuk azt, amit elméletben persze eddig is tudtunk, de igazából nem foglalkoztunk vele soha: hogy ezen a kontinensen két ország diktál. Elsősorban Német-, másodsorban pedig Franciaország. Tudhattuk persze eddig is, hogy a francia diplomácia erős. Nyilvánvaló volt mindig is, hogy az EU két atomhatalma közül a nagyobbik nem homokozni jár a G20-találkozókra meg az ENSZ BT-be. Csak addig, amíg viszonylagos rend volt és nyugalom a kontinensen, a fene se foglalkozott ezzel. A válságok kapcsán, és legfőképpen a görög válság kezelésekor viszont igen konkrétan megtapasztalhattuk, hogy mit jelent a francia külpolitika. Amíg Európa nem találja meg ismét a krízis előtti viszonylagos békét, Franciaország ismét fontosabb tényező. Ennek folytán egyáltalán nem mindegy számunkra sem, hogy ki milyen programmal ragadja magához a francia kormánykereket idén tavasszal. Annyira nem fontos, mint az orosz vagy amerikai elnökválasztás, de egy kis elemzést azért mindenképp megér. Elemzünk ezért.