"Ezután jön majd a célegyenes, egyre kevesebb új és meghökkentő ötlettel, majd az első forduló után a második kör, amelyben a két talpon maradt jelölt már olyan centrista lesz, hogy rájuk sem fogunk ismerni." Ezt jósoltuk még márciusban, és, ami azt illeti, teljes stábbal felszerelt, igazi, vérprofi politológusok sem tévedhettek volna nagyobbat ennél. Mentségünkre legyen mondva, hogy nem mi voltunk az egyetlenek ezzel a véleménnyel.
Az borítékolható volt, hogy az első forduló után François Hollande minden erejével a centrista szavazók megnyugtatására koncentrál majd. Mit is tehetne mást? A szélsőbal döntő többsége úgyis Sarko ellen akar szavazni, őket nincs miről meggyőzni. Középen azonban akadnak szép számmal olyanok, akik Hollande gazdaságpolitikáját vagy társadalomszemléletét veszélyesnek látják. Őket kell Hollande-nak megnyugtatnia, hogy tud pragmatikus lenni, és nem áldozza fel a rációt az ideológia oltárán.
Ami Sarkozyt illeti, úgy tűnt, hasonló a képlet. Sokáig belső források is úgy nyilatkoztak, hogy a stratégia első felében megpróbálja megverni Hollande-ot az első fordulóban, a másodikban pedig rákoncentrál a centrumra. Az első fordulós jó eredmény eléréséhez ugyanazt a taktikát alkalmazta volna, amit 2007-ben: elcsábítja a Front National mérsékeltebb szavazóit. A centrista szavazók meggyőzése csak ezután jött volna, az első forduló után. Valószínű, hogy Sarkozy abban bízott, gazdasági és külpolitikai kérdésekben Hollande nem lesz elég hiteles, és a külső, európai válság fenyegetése miatt számos centrista szavazó inkább a válságkezelésben úgy-ahogy bizonyító Sarkóhoz húz majd. Ezt a stratégiát egyébként már az első forduló vége felé megkezdte Sarkozy, több alkalommal is beszélt arról, hogy a 10 % körüli francia munkanélküliség sehol sincs a 24 %-os spanyolhoz képest, vagy hogy egy rossz válságkezeléssel Franciaország is bukhatott volna akkorát, mint mondjuk az írek vagy az olaszok.
Minden jel arra utalt, hogy a második forduló előtt lecsillapodnak a kedélyek, és megkezdődik a várva várt érdemi párbeszéd a két jelölt között. Jöttek azonban az első forduló eredményei, és Sarkozy stratégiája csődöt mondott. Nem is azért, mert a várakozásoknak megfelelően elvesztette a választás első megmérettetését, és nem is azért, mert Marine Le Pen olyan jó eredményt ért el. Egyrészt ugyanis Sarko nem veszített olyan nagyot. Másfél százalék volt a lemaradása Hollande-hoz képest, ez egyáltalán nem behozhatatlan. Főleg, ha számításba vesszük, hogy az összes jelölt eredményét nézve jobbos fölény mutatkozik: Sarkozy, Le Pen és a harmadik egyértelműen jobbos jelölt, Dupont-Aignan összesen 46,87 %-ot ért el, míg a balosak (Cheminade-on és Bayroun kívül mindenki) 43,75-öt. Vagyis Sarko másfél százalékos lemaradását papíron simán pótolhatja a másik két jobbos jelölt szavazóbázisa; a feladat adott: meg kell győzni Bayrou 9 %-nyi centrista szavazóját. Másrészt Marine Le Pen eredménye nem olyan jó, mint mondják. "Történelmi" csúcsponton az FN támogatottsága, harsogta a média, ami igaz is, hiszen ennél (17,9 %) jobb eredményt Jean-Marie Le Pen soha nem produkált. Produkált azonban 17,79-et 2002-ben, amihez képest Marine csak 0,11 %-ot javult. Szép, szép, de akkora nagy hűhót talán mégse kell csapni neki, pláne ha hozzátesszük, hogy 1. még így sem tudta megszorongatni sem a két befutót; 2. pont 2002-ben láthattuk, hogy egy esetleges második fordulóban a szélsőjobbos jelöltet valószínűleg péppé veri az ellenfele (akkor Chirac több mint 82 %-ot ért el). Vagyis sem Sarko kevésbé jó eredménye, sem Marine Le Pen jó eredménye nem jelentette azt, hogy Sarkozynak ne a centrumra kelljen koncentrálnia. Csakhogy több közvélemény-kutató is azt jelezte, hogy az FN-szavazóknak közel fele nem akar elmenni voksolni a második körben. Na itt a veszély Sarkóra nézve, aki, ha nem számolhat legalább 15 %-nyi Le Pen-szavazóval, már kezdhet is csomagolni. És a kör bezárult: ha Sarkozy balra húz, hogy Bayrou szavazóit meggyőzze, biztosan nem számíthat Le Pen szkeptikusaira, ha jobbra húz, akkor meg a centristák mehetnek protest-szavazni Hollande-ra. Sarko papíron elveszett. Valamit azért tenni kell, és az elnök úgy határozott, azt teszi, amiben jobb: megpróbálja mégis magához édesgetni a szélsőjobbot. Ez a döntés pedig azt jelentette, hogy az olyannyira várt érdemi párbeszéd elmarad. Sarkozy megerősítette konzervatív, bevándorlás-ellenes retorikáját, Hollande sietett állást foglalni az ellenkező oldalon (rögtön az első forduló után újra kijelentette, hogy a helyi választásokon megadná a külföldi állampolgároknak a szavazati jogot), és azóta másról sem szól a kampány, mint erről. "Csak legyen vége már", hallani egyre több helyről, az értelmiségi elit csalódása pedig mára szinte tapintható formát öltött.
Győzhet-e Sarko mindennek ellenére? Ez a kérdés, mely hónapok óta az egyik legaktuálisabb, ma is teljesen jogos. Most, két nappal a végső összecsapás előtt úgy tűnik, nem győzhet. Ugyan a legfrissebb felmérés szerint Sarko javított valamit az eredményén (52,5 - 47,5 %-ot prognosztizál a BVA Hollande javára), a közvélemény-kutatóknál még mindig Hollande vezet. Ráadásul közben Sarkozy szélsőjobbos nyomulása miatt Bayrou kijelentette, hogy ugyan továbbra sem szólítja fel a szavazótáborát semmire, ő maga Hollande-ra szavaz. A legvalószínűbb forgatóköny tehát arról szól, hogy Sarkozy veszi a kalapját, és megy. Voltaképp két dologban reménykedhet még. Az egyik, hogy az első forduló eredményeit nézegetve kiderült, hogy az előzetes felmérések 2-5 %-ot is tévedtek helyenként. A másik az, hogy - amint azt a fent idézett idézet is mutatja - a mi jóslataink is teljesen megbízhatatlanok.
